A cikk beszkennelt változatának letöltése (képekkel együtt): kattintson ide!

Hogyan érzi magát Isaszegen?

Sorozatunk márciusi számában Proksza Gyögynit kérdeztem: Hogyan érzi magát Isaszegen?

1. Előző számunkban a Kocsis házaspárral beszélgettem, akik környezetvédők és természetbarátok, talán ezért is választották Isaszeget lakóhelyül, úgy tudom Gyöngyi is szoros kapcsolatban van a természettel?
2. Erdőmérnöki végzettségem van, ezt Sopronban szereztem 1968-ban. A családunkban a mezőgazdasággal és a természettel való kapcsolat azt hiszem, több ősre visszamenően fennáll. Édesapám méhészkedett és mi gyerekek segítettünk a munkában tavasztól őszig. A legelső természettel kapcsolat benyomásom 3 éves koromtól ered és nem későbbtől, bejátszott ebbe az is, hogy édesanyám biológiát tanított az iskolában. Emlékszem, hogy első osztályos voltam és díszítő sorokat rajzoltunk, s én szarvasokat rajzoltam 6 éves fejjel, ezt a családom meg is őrizte, mint afféle érdekességet, Isaszegre való költözésünk mindenképpen a gyakorlati oldalról erősítette a természettel való kapcsolatomat.
3. Hosszú évekig nem lakott Isaszegen, hol élt és mivel foglalkozott?
4. Mint erdőmérnök Szegeden kezdtem el tanítani, 10 évig éltünk ott, s a gyermekeim is ott születtek. Szerettem tanítani, mivel a pedagógusi véna bennem volt, ám mindig is vágyakoztam arra, hogy ténylegesen közvetlenül a természetben éljek és dolgozzam. Az első kínálkozó alkalom Somogy megyébe, Nagybajomba hívott, ahol erdőmérnökként dolgoztam, sa gyerekek is ott jártak iskolába. A legjobb emlékeim maradtak ezekből az időkből. Az itteni munkaviszonyom 1982-ben szűnt meg, ezt követően nyelvtudásomra alapozva kaptam különböző megbízásokat. Több munkahelyem is volt, ahol angol és német nyelvet tanítottam. Ebben az időben már Szenyérben laktunk, amely Marcali alatt a Balaton vonzáskörzetében található. Az utóbbi időben 1995-től Nagyatádon dolgoztam nyelvtanárként és tolmácsként. Nagyon sokszor gyalogosan, autóstoppal és autóbusszal jártam el Szenyérből, részben kényszerítő okok miatt. Itteni munkám az IFOR csapatok ide telepesítésével volt kapcsolatos. Nagyon jóleső dolog volt kontrolálni, hogy angol nyelvtudásomat, -amit önművelő módon szereztem- milyen jól tudtam hasznosítani. Főleg texasi amerikaiaknak tolmácsoltam, ők nyolc hónapig tartózkodtak itt, ezután ez a munkalehetőségem megszűnt.


5. A közelmúltban több alkalommal is találkozhattunk képeivel, mivel több kiállítása is volt. Hogyan került kapcsolatba a festészettel?
6. Az biztos, hogy a művészetek iránti érdeklődésem a gyakorlati művészkedés és a természet szeretete nagyon régi időkre visszamenő, ősök által örökölt kapcsolatot jelent számomra. Most, ahogy utólag nézem a képeimet, azokon hatalmas mennyiségben jelennek meg az utazások, a gyalogjárások élményei. Mindig emlékezetből dolgozom, az erdők, a tájak, a mocsarak és a kispatakok az akkori idők "filmfelvételei", amit az ember egy-egy gondolat alapján is bármikor előhívhat. Ilyen formán ott vannak előttem a rendkívül gazdag természeti szépségek, az ősi életformák és a népművészet értékei, amelynek Somogy megye ma is hatalmas tárháza. Rengeteg emberrel érintkeztem, a legszegényebbektől kezdve a jómódú vállalkozókig. Mindig volt nálam valamilyen munkám, ezeket elővettem, megtárgyaltuk, így igyekeztem alakítani a tematikát, fejleszteni a kifejezésmódot. Semmiféle hivatalos akadémiai képzésben nem részesültem, de rengeteg szakirodalmat olvastam mindenhová elmegyek, múzeumokba, kiállításokra, ahol gyarapíthatom a tudásomat. Sokan támadták és naivnak nevezték, amit csinálok, egyesek túl modernnek, mások túl konzervatívnak tartották a művészetemet. Ebből tehát látható, hogy legjobb, ha az ember nem ad különösebben a kritikákra, hanem ösztönösen a belülről fakadó élményekből és leszűrt élettapasztalatokból építkezik. A festményeimről mindenki azt mondta, hogy kellemes, kiegyensúlyozott, inkább meleg vagy lágy hatásúak, ezt érzik a képeimből. Magyarországon ma egyébként az abszolút zsűri a vásárló közönség, beszéltem olyan művésszel, aki három hónapon át egyetlen képet sem tudott eladni. Nagyatádon volt egy 80 darabos kiállításom, s ezidőtájt volt az első TV felvételem is. Az ottani sikerek és eladások olyan benyomást adtak, hogy érdemesebb komolyan dolgoznom. Részben ezért is jöttem fel Pestre, s telepítettem át a kiállításomat a fővárosba, és haza Isaszegre, s Gödöllőre. Érdekességképpen említem, hogy volt egy Szonda Ipsos felmérés pár évvel ezelőtt, amiben az állt, hogy az országban Budapest és Pest megye a legrosszabb az eladások vásárlóerő szempontjából, Somogy pedig a legerősebb. A Somogyban elért sikereimet szerettem volna növelni, ezzel szemben meglepődve kellett tapasztalnom, hogy a közvélemény kutató cégnek igaza volt. Ez sajnos számomra anyagi nehézségeket hozott.
7. Édesanyja Irénke néni engem is tanított, aki vérbeli lakolpatriótaként tevékenyen részt vett a település hagyományainak és történelmének ápolásában is, pedig nem isaszegi származású. Ön miként kötődik Isaszeghez, mit jelent az életében?
8. Említettem már, 1952-ben költöztünk ide, előtte családunk Túrkevén az Alföld legközepén a Nagykunságban élt.
   Talán 8 éves lehettem, hogy idekerültünk, éppen akkor, amikor a fejlődő emberkék legfogékonyabban a szépség és a természet iránt. Mindez itt adott volt tehát, hogy ez az érzékenység elmélyüljön bennem. Jól emlékszem az iskolával gyógynövényeket mentünk szedni, ekkor jártam először az Öregtemplom környékén és az Öreghegyen. Ezek az emlékek olyan elevenek, hogy szinte ma is érzem a füvek illatát. Sokak által elmondott dolog, hogy Isaszegnek nagyon szerencsések a természeti adottságai, ami a Vadátjárótól nézve erdőket, dombokat, völgyeket, patakokat jelent. Szerencsésen találkozik itt minden, beleértve a történelmi és kulturális örökséget is. Isaszegre akkor is sokat jártam, - a szülőkkel való kapcsolattartás miatt- amikor máshol éltem. Ez a helyzet egy kétlakiságot eredményezett, de soha nem szakadtam el Isaszegtől, ma pedig ismét ez az otthonom.
9. Hallhatnánk-e a közeljövő terveiről?
10. Van a Henry Ford alapítványnak egy nagyon komoly pályázati lehetősége, amelyre most készülök beadni egy tervezetet. A lényege a környezeti és a kulturális örökségek megmentése, amire mind Szenyér, mind Isaszeg párhuzamosan alkalmas, sőt iszonyatos hasonlóság tapasztalható. Erre van még két hetem, -be fogom adni.
11. Kívánom, hogy váljanak valóra tervei és öregbítse Isaszeg hírnevét.

PÉNZES JÁNOS

Forrás - isaszegi közéleti újság