Proksza Gyöngyi bemutatkozó cikkje

Az emberek szomjúhozzák a szépet és igazat.

Valahányszor a körülmények úgy hozták, a protestánsok hite mindig rendkívül erősnek bizonyult. Mint minden, amit nehéz küzdelemmel szerzett és tartott meg az ember. Proksza Gyöngyi festőművész ősei evangélikusok voltak. Az 1680-as évek elején Zólyom vármegyéből kerültek át Nógrádba a protestáns üldözés időszakának kezdetén (eperjesi vértanúk). Egy korabeli Biblia-széli feljegyzés szerint Erdőkürtön telepedtek le. A család eléggé népes, jellemzően értelmiségi, művészetszerető volt.

Az erdőmérnök-festőművész 1952-ben költözött családjával Isaszegre. Pedagógus édesanyja korán megtanította írni, olvasni. Már akkor feltűnt kivételes rajzkészsége. Tizennégy éves volt, amikor a képzőművészeti iskolában felvételizett, de nem vették föl. Ez a fiaskó komoly lelki traumát idézett elő benne. Mivel édesapja jóvoltából már zsenge gyermekkorában nagyon megszerette a természetet, az érettségit követően Sopronba ment erdőmérnök hallgatónak. A diploma megszerzése után Somogyba költözött. Itt kezdett el festeni. Alkotói tevékenységében meghatározó szerepet játszik a természetábrázolás. Rézkarcokat másfél-két-két éve készít. Régi, finom kifejezési lehetőség ez, ami valósággal rabul ejti a befogadót. Az emberek szívesen gyönyörködnek ezekben a lélekhez szóló miniatűrökben.

Legelső munkái olajjal készültek, később beleszeretett a pasztellbe. Úgy érzi, hogy ebben a műfajban a lágy, átmenetek, könnyed lazúrok sok esetben kifejezőbbek. Szecessziós sorozatai (liliomfélés, vadászmitológia, őzek, lovak, szarvasok) pasztellből indulnak, amelyhez kialakított egy sajátos összetételű, többféle technikát ötvöző kifejezésmódot, ami szerencsésen egyesíti az erőteljességet és a lágy érzelmi telítettséget. Munkakedve, hite, annak ellenére, hogy eddig élete nem nélkülözte a drámai mozzanatokat, töretlen. Anno, Proksza Gyöngyi erdőmérnöki állását egy csúnya és goromba törvényszéki eljárás okán veszítette el, élete java-középkorában. A korábban férjétől elvált anya - igazgatója személyes bosszúja miatt - szolgálati lakásának elhagyására kényszerült. Három gyermekével egy erdészházba került egy elhagyott helyen, mindenféle jövedelem, bevételi forrás nélkül. Abszurd helyzet. De vélhetően épp ez a nagy törés fordította érdeklődését ismét a festészet felé...

Egyébiránt munkahelyéről azért kellett mennie, mert nem volt hajlandó részt venni az igazgató és hold udvarának egy törvénytele akciójában. Annak a vidéknek a közbiztonsága pedig, ahova munkahelye elvesztése után a csonka család szükséglakásba kényszerült, katasztrofális volt. Tizenegy év alatt tizenhatszor törték fel a lakásukat. Közben iszonyatosan elszegényedtek. De a szükség sok mindenre kioktatja az embert és erőt ad még a legnehezebb helyzetekben is. Szükséglakásuk nem volt messze Keszthelytől:
Láttam, hogy az utcán különböző festményeket árulnak. Biztos voltam benne, hogy legalább olyanokat én is tudnék készteni. A legelső próbálkozás nagyszerűen sikerült .Épp húsvét közeledett, és nem volt annyi pénzünk, hogy az ünnepeket ennivalóval győzzük. Letörtem a kertünkből pár szál nárciszt, lefestettem és elvittem egy kollégámhoz aki húsz kilométerre lakott tőlünk.
- Ez nagyon szép! -mondta.
- Ezt megvesszük!
Annak külön örültem, hogy nem nekem kellett sugallni, megvennétek-e? Így a kép árából megoldódott húsvéti gondunk is. Nem sokkal később Marcaliban megnyílt az első kiállításom; aminek sikere erőt adott a továbbiakhoz. Proksza Gyöngyi néhány éve már hivatásszerűen foglalkozott képírással, amikor beköszöntött a milleniumi ünnepségsorozat, ami egyszersmind Krisztus Urunk születésének kétezredik éve volt. Egy falu, község jellegzetes arculatát többnyire a temploma adja meg. Ami olykor Árpád-kori, legtöbbször barokk. A protestáns templomok viszont mind egyéniek, nem egy minta szerint épültek. A művész a millenium évére grafikai üdvözlet-sorozatot készített, istenes versek kíséretében. Olyan nagy magyar költők egy-egy versét szerkesztette a grafikai lapok mellé, akik a megelőző ötven évben nem hogy nem szerepeltek a tanrendben, de még a nevüket se volt "ildomos" említeni. Elég ha példaként Babits Miatyánkját vagy Reményik Sándor istenes verseit említjük. És Proksza Gyöngyi útnak indult: jeles költők egy-egy versével rangosított művész kisgrafikáival bekopogott több lelkészi hivatalba is. A felkeresett egyházi közösségek kitörő örömmel fogadták munkáit. Olyan lelkészi hivatalokban pedig, ahol a templomnak valamilyen jubileuma közeledett, arra kérték a művészt, készítsen nekik is a grafikát a templomunkból. Nemrég a rákoscsabaiak református templomáról készült egy szép rézkarc. Május 16-éán Budapest-Rákosfalva ünnepli református templomuk hetvenötödik évfordulóját. Ebből az alkalomból nekik is "írt" egy képet.
- Egyszer egy egyházi újságíró azt mondta nekem , hó lenne, ha ezek a grafikák a melléjük, szerkesztett csodálatos versekkel ott lennék-e minden magyar ember asztalán. Én ezt komolyan vettem és millenium évében megfogadtam, minden településre elviszem a sorozatot. Csakhogy Magyarországon 3100-nál is több település van, úgy hogy ez időig ez a szándékom csak részben teljesült.

Kár lenne abbahagyni. Az emberek szomjúhozzák a szépet és igazat. 

Reformátusok lapja
Hit és kultúra

2004. április 25.